| elérhetőség |
| látogatási rend |
| kiállítások |
| hírek |
| történet |
| rólunk írták, mi írtuk, mondtuk |
| múzeumpedagógia |
| archívum |
| aktuális programok |
| legújabb szerzeményünk |
| kiadványaink |
| vasúti kedvezmény |
| Országos Műszaki Múzeum |
| Alumíniumipari Múzeum |
| Elektrotechnikai Múzeum |
| Kohászati Múzeum |
| Vegyészeti Múzeum |
Rólunk írták, mi írtuk, mondtuk
2011. október Lánchíd rádió
(Beszélgetés a Paraszti polgárosodás tárgyi világa c. kiállítás megnyitója alkalmából Lengyelné Kiss Katalin múzeumvezetővel)
2011. augusztus BKL Kohászat 144. évf., 3. szám, 24, 25, 64. oldal (www.ombkenet.hu)
2011. augusztus ATV - Hazai Turizmus (bemutatkozik az Öntödei Múzeum)
2011. július Katolikus rádió
(A héten történt - Az öntöttvasművesség virágkora c. kiállításról beszél Lengyelné Kiss Katalin)
2011. június Duna Televízió
(Gazdakör - riport a malommodell-átadásról)
2011. június Katolikus Rádió
(a Múzeumok Éjszakájára készül a múzeum)
2011. június 2. Katolikus Rádió - A héten történt (az Öntöttvasművesség virágkora c. kiállításról beszél Lengyelné Kiss Katalin)
2011. június Duna Televízió - Gazdakör (riport a malommodell-átadásról)
2011. június Katolikus Rádió (a Múzeumok Éjszakájára készül az Öntödei Múzeum)
2011. június BKL Kohászat 144. évf., 2. szám, 23. oldal (www.ombkenet.hu)
2011. április 13. Arcvonások (interjú Lengyelné Kiss Katalinnal)
2011. március BKL Kohászat 144. évf., 1. szám, 19, 22, 23, 24. oldal (www.ombkenet.hu)
2010. szeptember A Mi Múzeumunk
2010. szeptember Budapesti Városvédő Egyesület
2010. március Élet és Tudomány
2010. március Budapesti Városvédó Egyesület
2010. január Magyar Múzeumok Online
2009. július Öveges J. középiskola évkönyve 1-2-3-4-5
2009. március 16. Itthon otthon
2009. február 4. Nők Lapja 1-2
2008. augusztus Budapest 1-2-3-4
2008. április 22. Népszabadság Online
2008. március 10. Magyar Nemzet
2008. március 6. Budapesti 7 nap
2008. február 20. Újbuda újság
Álmodik a múlt
Kinek szól a harang?
A Csíkban található Delne nevezetessége a nyugati határrészben, az 1694. évi tatár betöréskor elpusztult Tordafalva területén magányosan álló, kőfallal övezett Szent János-templom, melyet a múltban a csicsói, delnei és pálfalvi hívek közösen használtak. Valószínűleg azért építették ide, hogy mindegyik helységnek keze ügyébe essék.
"A magyarországi gótikus építkezés egyik központja Erdélyben a ferencesek révén a csíksomlyói kolostor volt. Templomát Hunyadi János, a ferencesek nagy barátja és jótevője építtette 1448-ban - írja Balogh Jolán. - Sajnos az eredeti épület nyomtalanul eltűnt, helyét barokk templom foglalta el. Nagy hatását azonban eléggé bizonyítják. Csík szép falusi gótikus templomai, mint a delnei, karcfalvi, menasági, szentgyörgyi, melyek részletfaragványaikban is nemegyszer meglepő finomságokat mutatnak."
A delnei gótikus templom a XV. században épült. Orbán Balázs írja, hogy "hajójának eredeti boltívezetét 1613-ban készült czifrán kitulipányozott koczkás főlep (plafon) helyettesíti". Értékes berendezési tárgy az 1675-ben készült faragott szárnyas oltár. A templom déli bejárata fölött 1934-ben egy falfestményt (keresztre feszített Jézus) tártak fel. Ez manapság már csak nagyon halványan látható.
A folklórkutató Magyar Zoltán a gyimesi csángó népmondákat közreadó gazdag könyvében Delnével kapcsolatban több hitregét is közöl. Ezek közül kettőt idézek itt. Az egyik adatközlő szerint több "őstemplom" volt a környéken: "A szépvizi és Szent László-kápolna), oszt lent a szentmiklósi, akkó vót a Szent János-templom, melyik ott van Delne mezejin, egyedüli templom. Az kérem szépen .. Ott akarták az emberek, oda megépítették, de nem került oda lakos, azé, mert patakfolyás nem vót,. Vízhiány vót. Akkor gondolták, hogy a templomot lebontsák, beviszik oda Delnére. De hát azt mondták, én nem láttam, csak hallottam róla: amikor bontották le a templomot nappal amit lebontottak, éjjel valami örökké visszarakta. S akkor megegyeztek azok az emberek: hagyjuk meg azt a templomot."
Egy sántatelki mesélő úgy tudja, hogy a "törökök jöttek, felgyújtották a falut, s az egész falu elégett, s a templom megmaradt. Az azért van ott, hogy ott valamikor a falu. Porig égett, minden, csak a templom egyedül megmaradott. Leégett a falu, s aztán onnan elköltözött mindenki, a másik völgyben építették fel a falut. De odajárnak misére, búcsúra, a delneiek most is. Szent Jánoskor van ott a búcsú".
Habár a templomot csak a búcsú napján és sátoros ünnepekkor használják, harangja mindennap jelzi a delet. Merthogy mindig lakik ott egy ember, akit közadakozásból fizetnek. Mivel harangjainak jégesőt elhárító erőt tulajdonítanak, az is feladata a harangozónak, hogy ha nehéz idő közeledik, zúgassa a harangokat.
Móser Zoltán
Új Ember
2007. június 17.
Egy régi mesterség emlékei
Harangtörténeti ankét Budapesten és Nógrádban
Tíz évvel ezelőtt az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma - amely Közép-Európa egyetlen műemlékként megőrzött öntödéje - hívta életre az első harangtörténeti ankétot, hogy ráirányítsa a figyelmet egy régi mesterségre. A múzeum megalakulásától hivatásának tekinti a harangöntés tárgyi emlékeinek, dokumentumainak őrzését, illetve azok ismertetését.
Idén már a hatodik szakmai tanácskozásra került sor június 7-e és 9-e között a múzeum, illetve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezésében. Az ankét célja az volt, hogy a hazai és a külföldi szakemberek beszámolhassanak a harangtörténet, a mesterek munkásságának feltárása, a műemlékvédelem és a harangok ikonográfiája terén elért legújabb eredményekről.
A tanácskozás egyben a Középkori harangöntések ásatási nyomai című poszter kiállítás megnyitója is volt, amely június 30-ig látható. Az érdeklődők megismerkedhetnek a honfoglalás előtti harangöntés Zalavárott talált nyomaival, egy pusztaszeri és egy diósgyőri harangöntő gödör feltárásával, a hatszázötven éves visegrádi nagyharang töredékeivel, valamint a sárospataki ágyú- és harangöntő műhellyel.
Az ankét -a hagyományoknak megfelelően - tanulmányúttal zárult, amelynek célállomása idén Nógrád megye volt.
Sz..A.
Fotó: Cser István
Kárpát-medencei Família (családi magazin)
2007. július
6. harangtörténeti ankét
Mesélő harangok
A nagyvárosok zajában egyre ritkábban halljuk meg a harangok zúgását, a települések életét irányító funkciójukat pedig mára szinte teljesen elvesztették. Pedig a harang nemcsak használati tárgy, hanem nagyon precíz kidolgozást igénylő hangszer és műalkotás is. Harangöntőkről, műhelyeikről, a harangvédelem aktuális kérdéseiről, valamint a legújabb harangtörténeti és régészeti kutatásokról adtak átfogó képet magyar és külföldi szakemberek a 6. harangtörténeti ankéton 2007. június 7. és 9. között Budapesten. Az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezésében rendezett tudományos tanácskozás a harangok történelmi és kulturális értékére egyaránt felhívta a figyelmet.
Egyes legendák szerint a 4. században az itáliai Campana tartománybeli Nota városának püspöke esti imádsága közben egy alkalommal álomba szenderedett. Álmában ragyogó angyalkák vették körül, akik csilingelő hangot adó virágokat ráztak. E fura látomás alapján készült az első harang, amelynek neve olaszul azóta is: campana.
Akár igaz is lehetne ez a történet, a valóság azonban más. A harangok története ugyanis több ezer évre nyúlik vissza. A különböző - elsősorban keleti - kultúrákban többnyire a pogány kultuszokban jelentek meg, máshol a társadalmi hierarchia szimbólumaivá váltak vagy különféle jelzésekre szolgáltak. Úgy vélték, a harang csengő-bongó hangja elűzi a rosszat és a gonoszt, így a megtisztulás eszközéül is szolgált. Krisztus előtt két-háromezer évvel a kínaiak, az asszírok, az egyiptomiak már használtak kisebb-nagyobb öntött ércharangocskákat, harangokat. A buddhisták pagodáinak tetőiről aranycsengők hangjai szólnak, Tibetben pedig az isteni bölcsesség jelképei a nyeles csengők. A szibériai sámánok öltözetén ugyanúgy megtalálhatjuk a csengőket, mint a zsidó főpapok köntöseinek szegélyén.
Nem pusztán használati tárgy, hanem műalkotás is.
A keresztény világban a harangot sokáig nem alkalmazták éppen a pogány kultuszokban betöltött rendeltetése miatt, mint ahogy az orgonát vagy más hangszereket sem. Később azonban a szerzeteskolostorok révén elterjedt, így elég hamar a keresztény emberek életének, mindennapjainak kísérőjévé vált. Harang szólított a szentmisékre naponta háromszor. Lélekharang csendült a keresztény ember halála óráján, harangszó kísérte a temetési menetet, a körmeneteket, egyházi és világi méltóságok érkezését, ünnepélyes vonulását,. Harang köszöntötte a háborúból győztesen hazatérő katonákat. Harangzúgás kísérte a nagy természeti csapásokat és egyéb vészhelyzeteket is: tűzvészt, árvizet. Ellenséges támadás idején fenyegető-figyelmeztető szerepe volt. Sokáig úgy hitték, ha viharok idején megkongatják a harangot, elhárítják a mennykőcsapást. Lápos, ködös vidékeken, mint például Németország vagy Skócia egyes területein, az éj leszállta előtt a harang szava segítette a környéken tévelygőket, hogy hazatalálhassanak. Ugyanezt a célt szolgálta a harangkongatás nagy hóviharok idején Oroszországban.
A haranggal szemben az idők folyamán három igény alakult ki. Egyrészt be kell töltenie az alapfunkcióját, azaz a jelzést, a hívogatást, az emlékeztetést stb. másrészt hangszerként is kell szolgálnia, hiszen társaival összhangban, harmonikusan kell megszólalnia, vagyis pontosan a megkívánt, megrendelt zenei hangon, összhangban a templomtoronyban mellette függő harangokkal, hogy akár egy harangjátéknak is aktív szereplője lehessen. Végül, de nem utolsó sorban a harangnak esztétikailag szép öntvénynek kellett lennie, hiszen nem pusztán használati tárgy, hanem műalkotás is, amellyel a mának és a jövőnek is üzenetet közvetítenek.
Egy lélegzetelállító pillanat: amikor először szólal meg a harang
A harangok ősei a kolomp, méhkaptár vagy cukorsüveg alakúak voltak. A mai forma csak fokozatosan, körülbelül a 15. század végére alakult ki. A harang anyaga legtöbbször 70-80 százalék rezet és 20-25 százalék ónt tartalmazó bronz. Nagyon összetett, több hónapos munkát igényel a harang szerkesztése, készítése. Számos módszer ismeretes, de valamennyi tapasztalat során szerzett titkok, arányszámok felhasználásával történik. A megfelelő szerkesztés ezért is elengedhetetlen, mert a harang hangját elsősorban alakja határozza meg, s csak kisebb mértékben befolyásolja az ötvözet összetétele, illetve annak tisztasága.
Lélegzetelállító pillanat a harang hangjának ellenőrzése. A vizsgálat során előveszik a hangvillasorozat megfelelő darabját és megütik vele a harang pártázatát. Ha hangjuk megegyezik, megkondul a több mázsás harang az apró hangvillával azonos hangon, s a harangöntő nyugodt lehet. Ha azonban nem szólal meg vagy hamis hangot ad, törheti a fejét, hogy mitévő legyen. Javításra ugyanis alig van mód, s esetleg kezdődhet elölről a több hónapos munka ...
Igényes domborművekkel, bibliai idézetekkel díszítve
A harangdíszítések elsősorban az elkészítés korszakára, helyére jellemzőek. A díszlécen, ami a harang felső részén szalagszerűen körbefutó keskeny sáv, kezdetben pusztán néhány felirat szerepelt, az öntő neve, székhelye, az öntés éve, és néha egy-egy bibliai idézet, gyakran a kor ízlésének megfelelő stílusban ékesítve.
Az idők során egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a harangok díszítésére, hiszen az utókor számára is fontos üzenetet hordoztak. Ugyanakkor a harangok a rajtuk látható szimbólumokkal utalnak arra is, hogy milyen felekezetű templomba készítették őket. A palástfelületen a katolikus templomok harangjainál gyakran egy feszület vagy szentek, néha egy-egy más bibliai személy vagy jelent domborművét láthatjuk, míg a reformátusok a kelyhes megoldást kedvelik. E domborművek legtöbbször nagyon igényes, részletekben gazdag alkotások. A soproni Szent György-templom hasonló nevet viselő harangján például Szent György páncélja vagy a sárkány pikkelyezése egészen finoman kidolgozott csakúgy, mint a díszlécen látható szőlőfürtök és szőlőlevelek. A harangok palástfelületén állnak az egyházi vagy a mindennapi élettel kapcsolatos feliratok is. A Sopron melletti brennbergbányai harang német felirata pedig a bányászok buzdítására szolgált: "szerencse fel! Nehéz a bányász munkája, gondolj erre, ha lemész a tárnába!" Az 1677-es egykori soproni tűzharangon a következő olvasható: Békeidőben pihenek, amikor tűz és viszály van, zavart keltek". Különösen jellemző az I. esetleg a II. világháború során elhunyt hősi halottak neveinek felsorolása.
Míg a katolikus harangokon Jézus, illetve a szentek ábrázolásain túlmenően gyakoriak a nagyobb egyházi ünnepekhez esetleg rendezvényhez kapcsolódó feliratok, addig az evangélikus templomok hangszerein sokszor olvashatók Luthertől vett gondolatok vagy a mindennapi élet zökkenőmentességét szolgáló bibliai tanítások.
Néha a harang hangmagasságából is lehet következtetni, melyik korban öntötték. Például Magyarországon az 1800-as években a bécsi "A" terjedt el, ami 435 Herz magas hang. Természetesen tekintettel kell lenni arra, hogy nyáron a bronz mélyebben szól, mint télen. A jól öntött, tiszta hangú harangok szinte hihetetlenül felhangdúsan, tisztán szólalnak meg. Az alaphangot nem is lehet hallani, az a felhangokból képződik az agyban. Ha hangját a toronyban, a harang mellett állva hallgatjuk csak a nagy intenzitású magas felhangokat lehet hallani, míg lentről hallgatva a mély hangokat is érzékeljük.
Magyarországon jelenleg egyetlen csaalád, Gombos Lajos és fia, gombos Miklós műveli a harangöntés szép és ősi mesterségét őrbottyáni harangöntő műhelyükben. Európában is csupán öt harangöntő működik.
Budapesten a Bem József utcában, a megújult Öntödei Múzeumban láthatunk szépen díszített, régi és újabb harangokat.
Szöveg és fotó: Bodnár Zita
Magyar Fórum
2007. április 26.
Harangtörténeti ankét Budapesten
Az Országos Műszaki Múzeum (OMM) Öntödei Múzeuma és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2007. június 7. és 9. között közösen rendezi meg a soron következő, 6. harangtörténeti ankétot.
Az ankét témája: a harangöntödék története, a mesterek munkássága, a harangok felmérése, védettsége, a harangdíszítések, ábrázolások ikonográfiája. Az építészethez kapcsolódóan: új és régi harangtornyok, felfüggesztési módok, a régi harangszékek megőrzési lehetőségei, a harangok hozzáférhetőségének biztosítása.
A programban szerepel többek között az Országos Műszaki Múzeum nemrég megnyílt Tanulmánytárának megtekintése tárlatvezetéssel, egy orgonakoncert a Mátyás-templomban és egy tanulmányút Nógrádba - Tereske, Szügy, Patvarc, Nógrádszakál, Szécsény és Hollókő megtekintésével.
További információ: Az OMM Öntödei Múzeumában, cím: 1027 Budapest, Bem u. 20. Tel./fax: (1) 201-4370, e-mail: ontode@omm.hu
(Forrás: Magyar Kurir)
NÉPSZABADSÁG
2007. június 4.
Megkondulhat a visegrádi nagyharang
Egy különleges leletnek köszönhetően azonosították Konrád mester lakóházát
A középkori Európa legnagyobb harangja lakhatott a városközponthoz közeli templomban Visegrádon. Bronzát régen beolvasztották, de öntőformája máig megmarad.
A feketére égett, tenyérnyi-kétternyérnyi cserépdarabok katonás rendben sorakoznak a hosszú asztalon. Gyakorlatilag az egész szobát beborítják. Bár nem először látom őket, újra meg kell állapítanom, hogy ha rajtam múlna, örökre megtartanák maguknak a titkukat. A Mátyás Király Múzeum régészei viszont egyre több perdöntő bizonyítékot találnak arra, hogy itt, Visegrádon öntötték a középkori Európa legnagyobb harangját. A temérdek töredék pedig nem más, mint az éppen 650 éve készített harangmonstrum öntőformája.
Próbáljuk meg magunk elé képzelni a hatalmas harangot: 308 cm magas volt, 283 centi az átmérője, és 12,9 tonna bronzot foglalt magában. Irtózatos méretek. Nem csoda, hogy a harangöntőmestert, Konrádot 137-ben e visegrádi alkotásáért a városokra is érvényes, örökös adómentességgel jutalmazta meg Nagy Lajos. Hasonló kegyben - jelen ismereteink szerint legalábbis - vele együtt mindössze három mesterember részesült a középkori Magyarországon.
Az öntőműhely maradványait a roppant harang lenyomatát őrző forma darabjaival még a hatvanas években tárta fel Szőke Mátyás, a visegrádi múzeum mai igazgatója. Most viszont az összegyűjtött bizonyítékok alapján nemcsak abban biztos, hogy a forma Konrád mester nevezetes alkotásának kiöntéséhez szolgált, hanem munkatársával, Buzás Gergely régésszel a mester életéről, lakóhelyéről és a hatalmas harang későbbi sorsáról is számos információval rendelkezik.
Mint egy kirakós játék darabjai, úgy illeszkednek egymáshoz a félévezreddel ezelőtti világ eseményei. Az például, hogy a harang elkészülte előtt nem sokkal az özvegy Erzsébet királyné zarándokútra indult német földre, s útja során látogatást tett Prágában i: vélhetően éppen ott, Károly király pompás udvarában találkozott Konráddal, akit aztán meghívott Visegrádra. Ugyancsak Erzsébet volt az, aki a korszakban két Ágoston-rendi kolostort is alapított; Visegrádnak viszont abban az időben két temploma volt, egy plébánia- és egy ágostonos. Már mindkettőt ismerik a régészek, csak azt nem tudják pontosan, melyik melyik. De az tény, hogy tavaly nyáron nemcsak a királyi udvarhoz kötődő személyek sírjait találták meg a városközponthoz közeli épület maradványai között, hanem a templom robusztus, roppant falvastagságú tornyának alapjait is feltárták: márpedig az akár egy óriási harang súlyának hordozására is alkalmas lehetett. Ma már Konrád mester élete is nyitott könyv a kutatók előtt. Egy korábban félreértelmezett oklevél helyes olvasásakor világossá vált, hogy a visegrádi adománylevél birtokában Iglón telepedett le, és öntőműhelyének termékei - harangok, keresztelőmedencék - hamarosan belépesítették a Szepességet. A mesterek kézjegyének számító öntőminták katalogizálása révén hosszú időn át követhető a műhely munkája.
Mint egy újjlenyomat, olyan az a pénzérményi rézveret is, amely a visegrádi városközpontban került elő egy lakóház feltárásakor. Az aprócska angyalos - azaz Máté evangelista szimbólumát hordozó - öntőformadísz a nagyharang lenyomatmaradványai közül nem került ugyan elő, de ott van a podolini és a gölnicbányai keresztelőmedencéken. Márpedig mindkettő Konrád mester iglói műhelyéből került ki. Kézenfekvő tehát a feltételezés, hogy a régészek az ő házát találták meg Visegrádon.
A mozaikokból lassan összeáll egy másik Visegrád - a középkori is - a Duna partján. Helyreállítható és bemutatható lenne Korndá mester háza, a harangnak otthont adó templom, akárcsak a pár éve feltárt üveghuta. Páratlan idegenforgalmi vonzerőhöz jutna ezáltal a város. A számítógépes rekonstrukció segítségével kár még a hatalmas harangot is újra lehetne önteni. Hangja egyébként, hála egy német harangöntő cég találmányának, már most is felidézhető: létezik egy szoftver, amely a méretek és az anyag ismeretében egy rég elpusztult harangot is képes újra megszólaltatni.
N. Kósa Judit
METRÓ Újság
2007. június 28.
Megújított kiállítással várja a látogatókat Budán az Öntödei Múzeum. A ma délután nyíló tárlaton az érdeklődők megismerhetik azokat a berendezéseket, kupolókemencéket, amelyek a 19. század végétől az üzem 1964-es leállításáig működtek.
A Bem József utcában található múzeum Közép.-Európa egyetlen műemlékként megőrzött öntödéje, amelyet Ganz Ábrahám 1858-62 között épített. Itt gyártották Ganz saját találmányát, a kéregöntésű vasúti kereket.
MAGYAR RÁDIÓ
2007. február 11. (vasárnap)
A várost szépen felöltöztető tárgyak az Öntödei Múzeumban
(Elhangzott: 2004. szeptember 25.
Az Öntödei Múzeum Közép-Európa egyetlen műemlékként megőrzött öntödéje, s olyan Pazar gyűjteményeket mutat be, melyekből újratanulható lenne, hogyan is nézzen ki ez szép város, vasöntvényekkel feldíszítve (lámpák, konzolok, padok stb.)
Lengyelné Kiss Katalin igazgatónő szerint az Öntödei Múzeumban megtekinthető minden olyan régi tárgy, amely egy várost szépen "felöltöztetett", oszlopok, kályhák, korlátok, lámpák, konzolok, szellőzők rácsai stb. Legutóbb 200 féle öntöttvas vasalót állítottak ki, korbeli enteriőrökbe helyezve. Legnagyobb kincse a múzeumnak az a Munkácson készült sakk-készlet, amely olyan finomságú, mintha csipkéből készült volna, s nem is vasból. Kályha-gyűjteményük és szobor kollekcióik több jelzett öntvényt tartalmaz, a jelzés olyan értékű ezeken a Pazar szépségű tárgyakon, mint a festményeken egy kézjegy.
)Öntödei Múzeum Közép-Európa egyetlen műemlékként megőrzött öntödéje, ráadásul az 1858-62 között épült csarnok Magyarország egyetlen megmaradt Howe-féle rácsos fatartóra szerkesztett shed-tetős épülete.
Az Öntödei Múzeum eredetileg Ganz Ábrahám (1814. Unter-Embrach, Svájc- 1867. Pest, Magyarország) vasöntödéje volt. Kéregöntésű vasúti kerekeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket gyártottak itt Ganz szabadalma alapján. Munkásságát Mechwart András folytatta, az ő vezetésével épült ki a világhírnévre szert tevő GANZ márkanévvel jelzett ipari birodalom.
1964-ig folyt a termelés az eredeti technológia szerint, ekkor a főváros szívében fekvő gyárat leállították, s a kéregöntöde berendezéseit megőrizve szakmatörténeti múzeummá alakították át - mely mind a mai napig üzemel.
BUDAI POLGÁR
2006
Ajándékba kapott tüzes lovak
Kiállítás nyílt az Öntödei Múzeumban Ajándékba kapott tüzes lovak címmel. Ahogy arra az elnevezés is utal, a kiállított műtárgyakat valóban ajándékba kapta a múzeum. A Svájcban élő dr. Éva Tóásó-Tongue adományozta oda régi vasalókból álló gyűjteményét, mert - mint a kiállítás megnyitón mondta - hely hiányában már nem tudta tovább tárolni a számára sokat jelentő tárgyakat. Örömét fejezte ki, hogy méltó helyre, jó kezekbe került a gyűjtemény, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítettek abban, hogy létrejöjjön a kiállítás. Az adományozót Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet, az Országos Műszaki Múzeum főigazgatója köszöntötte, a gyűjteményt pedig Lengyelné Kiss Katalin, az OMM Öntödei Múzeum igazgatója vette át és mutatta be a vendégeknek. A mintegy 250 darabból álló öntött vasaló-gyűjteményben igazi különlegességek is találhatók, mint például plisszírozó, egyennadrág-kalap- vagy fodorvasaló. Láthattunk betétes vasalót, spirituszos, gázfűtésű, gőzölős és villanyvasalót, nyolc kilogrammos szabóvasalót és igazi gyöngyszemként biliárdasztal-vasalót is.
A tárlat hétfő kivételével naponta 9-17 óráig látogatható az Öntödei Múzeumban (1027 Bem József utca 20.)
Zalai Hírlap
2006. május 5. (péntek)
Vasalón sütött rántotta
A papucsosok mantákkal, a kesztyűsök praclikkal simítottak - vasalótörténeti kiállítás nyílt.
Zalaegerszeg - "Régi tüzek parazsa" címmel a napokban vasalótörténeti vándorkiállítás nyílt a Magyar Olajipari Múzeumban. A számos érdekességet felvonultató tárlat az Öntödei Múzeum gyűjteményére alapoz.
Öt éve annak, hogy a szakmúzeum hozzájutott egy 200 öntött vasalóból álló gyűjteményhez, ami ráirányította a figyelmet e hétköznapi tárgyra. A vasaló ugyanis a maga módján sok mindent elárul a korabeli életmódról és iparról - mondja bevezetésként dr. Lengyelné Kiss Katalin, az OMM Öntödei Múzeum igazgatója, aki kalauzunk a tárlaton.
Mint megtudjuk, a textíliát sokáig csak hidegen simították, mángorolták, láthatunk is néhány szép kézi mángorló lapickát a Göcseji Múzeum gyűjteményéből. A régi metszeteken először a 17. században bukkant fel a mai értelemben vett vasaló ábrázolása. Később a betétes vasaló korszaka köszöntött be, amelyek gyakran szögletes, ökörnyelv vagy éppen bárka formát öltöttek. Működésük lényege, hogy a közvetlenül a tűzben vagy a tűzhely lapján felhevített vasbetétet egy nyeles testbe helyezték? Képzelhető, milyen gyakorlat és ügyesség kellett a "be a tűzbe - ki a tűzből" procedúrához, hogy égési sérülések nélkül megússza az asszonynép. Vasból és sárgarézből egyaránt készültek, egészen aprók is akadnak közöttük, melyeket vélhetőleg a finom kis gallérok, fodrok csinosításához alkalmaztak a varrónők. Láthatunk 1910 körüli, nátronüvegből készült vasalókat is, amikkel a felvidéki asszonyok simították szépre selyem fejkendőiket. A gomba alakú üreges alkalmatosságot vízben melegítették vagy a szárát töltötték meg forró vízzel, s ezen húzogatták a finom kelmét.
Külön világot képviselnek a különböző szakmák vasalói. A szegedi papucsosok például sárgaréz, félgömb alakú mantákkal simították a bőrt, de a kézdivásárhelyi cipészek munkaasztalán még ma is találkozhatunk ilyennel - árulja el a szakember. A kesztyűkészítők pracliknak nevezték négyujjas simítóformáikat, külön vasaló szolgált a nyakkendőkhöz, a kalapokhoz, s egészen másfajta a viaszvirág formázásához. A legtöbb vasaló persze a szabóműhelyekben volt, itt speciális kályhákat rendszeresítettek a melegítéshez. Praktikus módon négy, sőt nyolc rekeszt is kiképeztek rajtuk, hogy több vasat tartva tűzbe, mindig a legmelegebbel dolgozhassanak. Érdekes megoldás volt a cserélhető nyél is, amit mindig a leginkább hevülő vasra akasztottak rá. Próbából megemelünk egy szabóvasalót, az ember karja tőből indul távozásnak a súlya alatt.
A 19. század végén tömegesen elterjedt, öntöttvasból készült parazsas kézivasalóknál érdemes elidőzni a záróidomok, kallantyúk míves megformálásán, amelyek közt libikókázó páért, szárnyas oroszlánt, sárkányt, de Kossuth-fejet is találunk. Külön kunszt volt a huzat, a légáram megoldása, a mesterek rájöttek, hogy a parazsas vasaló izzása kis kémény betoldásával fokozható, számos szabadalom kötődik az eljáráshoz. A spirituszt is alkalmazták hevítésre, kis tartályban melegítve. A szakember némi kétkedéssel említi, hogy a korabeli reklámok szerint az apró tartály fél órára elegendő hőt "közölt" a vasalóval. A városokban a légszesz megjelenése a vasalókhoz is új fűtési módot kínált, gázlángon hevültek az eszközök. A gázvasalókat egyébként a székes főváros bérletbe is kiadta a háztartásoknak.
Szellemes megoldásokkal találkozhatunk az apró útivasalók közt, amelyek több funkciónak is megfeleltek. Akadt, amelyiken borotválkozó-vizet lehetett forralni, hajsütővasat hevíteni, de még a reggeli rántottát is elkészíthették a felfelé fordított, rezsóként szolgáló alkalmatosságon.
A Dagadt Magyar elnevezésű vasalótípus még Amerikában is keresett cikk volt.
Az egyik legnevesebb vasalókészítő cég a szegedi Fagler családé volt, nemzedékeken keresztül készítették az Amerikában is keresett Fat Hungarian, azaz Dagadt Magyar vasalótípust, ami "pocakos" megroggyant hajótestre emlékeztető formájának köszönhette nevét.
Az elektromos vasalók a 19. század végén jelentek meg, a kiállításon a múlt század elejéről látunk érdekes példákat. A termékek Magyarországon működő villamosipari vállalkozásokról, cégekről is sok mindent elárulnak. No meg az emberi feledékenységről, hiszen láthatunk egy bekapcsolva hagyott, idomtalanra olvadt szerkezetet is.
A sokféle vasalóalátét a mesterek díszítő kedvéről üzen, a márkajelzések mellett növényi motívumok, állatfigurák, barokkos cirkalmak, monogramok jelennek meg rajtuk. A június 18-ig látogatható kiállítást két enteriőr egészíti ki: népviseletbe öltöztetett asszonyalakok - Rozi és Zsuzsi - végzik a vasalás fáradságos munkáját...
|
NÉPSZABADSÁG
2005. november 29.
Régiségek búvára
A gyűjtemény három vasalóval indult
Valószínűleg mindenki gyermekkorában kisebb-nagyobb mértékben felbukkan a gyűjtőszenvedélyt. A lányok szalvétát, bélyeget, a fiúk autós kártyát, modelleket gyűjtögetnek és cserélgetnek egymás között. Később alábbhagyhat ez a hobbi, azonban akadnak olyanok, akik egy életen át gyarapítják gyűjteményüket. Így van ezzel egy kazincbarcikai fiatalember is, aki tizennyolc éves korától vasalókat, mozsarakat, kályhákat és egyéb, vasból és rézből készült, ma már nem használatos tárgyakat gyűjt. Ő Nagy Tibor, foglalkozását tekintve búvároktató. Tizenhét éve, amikor panellakásukban már nem fértek el az addig gyűjtött rádiók, azokat egy egri barátjának adta, három régi vasalóért cserébe. Az ezzel indult és mára már nyolcszáz darabosra nőtt gyűjtemények - ami a XIX. És a XX. Század iparművészetét öleli fel - külön épület ad otthont háza udvarán, amelyet előzetes időpont-egyeztetés után minden érdeklődő megtekinthet. Az igényesen összeállított kiállítás tárgyai közül a legrégebbi, és Nagy Tibor számára legkedvesebb darab az a kétszáz éves bolyai kályha, amely ma is működőképes, csakúgy, mint a többi használati eszköz. Miután az észak-magyarországi régióban, így Ómassán, továbbá a felvidéki Rozsnyón és Selmecbányán jelentős szerepet játszott a kohászat, környékünk régiségvásárairól, öreg házak padlásáról,piacról és MÉH-telepekről könnyen ki tudja egészíteni gyűjteményét újabb "kincsekkel". A viharvert tárgyakat hegesztéssel és csiszolással hozza rendbe, és folyamatosan karbantartja azokat. Szinte a világ minden országából megtalálható nála egy-egy értékes darab. A gyűjteményből tizenegy tárgy államilag védett, ami azt jelenti, hogy nyilvántartási számmal rendelkezik, nem adhatók el, és vihetik ki őket az országból. Értékes gyűjteményét a nagyközönségnek egy vándorkiállítás keretén belül mutatja meg, amely legutóbb Kassán volt látogatható. Az anyagot a Budapest, Öndödei Múzeum szállítja. Kazincbarcika - fiatal város lévén - idegenforgalmi nevezetességekkel, műemlékekkel alig rendelkezik, ám e magángyűjteményt bátran ajánlhatjuk az érdeklődők figyelmébe.
Országos Hírlap
1898. december 4.(vasárnap)
A Ganz és Társa vasöntöde és gépgyár-részvénytársaságnak a magyar iparvállalatok között leginkább van világra szóló hírneve. Hengerszékei, turbinái, kéregöntetű kerekei már évekkel ezelőtt megállapították világhírét, amelyet a villamos ipar körébe vágó gyártmányai még fokoztak. Az utóbbi években a társaság nem maradt meg érdemekkel szerzett világhírénél, hanem vállalkozásait is kezdte kiterjeszteni mindenfelé. A magyar vállalatból, amelyet mint a magyar ipar büszkeségét emlegették, nemzetközi czég lett. A hazai jellegből való ezen kivetkőzése főleg attól az időponttól datálódik, hogy részvényeinek nagyobb száma egy berlini csoport birtokába ment át. Ettől fogva a társaság vezetősége szűknek találta eddigi működési körét. Alapítási részesedéseket is vállalt nemcsak itt, hanem sokfelé a külföldön is. Legújabban Oroszországban vállalkozott ilyen szerepre. A Griffin-féle szabadalom szerint fog ott vasúti kereket gyártani az orosz vasutak számára. Hát ez bizony nagy dolog és újabb levelet jelent abban a babérkoszorúban, amelyet a társaság világhíréért a magyar ipar nevében kiérdemelt. De a társaság részvényeseit aligha elégíti ki az üzleti terjeszkedésnek ez a módja. A nagyszabású vállalkozások és alapítások nagyobb rizikóval és talán kisebb haszonnal járnak, mint a kocsi- és kerékgyártás a magyar államvasutak számára, amely utóbbi mindig busás dividendákat adott a részvényeseknek. Az elmúlt évben már kisebb volt a dividenda. Sokan ezt a társaság messzeterjedő új vállalkozásainak tudták be és talán nem ok nélkül. Ép ezért a Griffin-féle kerekek gyártása Oroszországban nem okoz valami nagy örömet részvényes körökben.
E cikk 1898-ban jelent meg az Országos Hírlapban. A cikk megjelenésekor Ganz Ábrahám öntödéje működött, s öntötték a kéregöntésű vasúti kerekeket ... akkor még. Ennek az öntödének az épületében található ma - több mint 100 évvel később - az Öntödei Múzeum
Vissza a főoldalra