Hírek

Helyére került a 100 éves tábla

A csikorgó hideg ellenére sokan összegyűltek 2010. február 5-én 11 órakor a Millenáris parkban, a Fogadó épülete előtt. A bejárat melletti falon, egy fehér lepellel letakart tábla előtt bensőséges ünnepségre került sor.

A táblaavatóra gyülekezők csoportja

Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató köszöntötte az egykori Ganz Villamossági Gyár volt dolgozóit, a kerület lakosait és az Öntödei Múzeum baráti körének tagjait.

"Kedves polgármester úr, tisztelt megjelentek!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Ganz-gyárak bölcsőjének tekinthető, Ganz Ábrahám egykori kéregkerék-öntödéjében működő Öntödei Múzeum nevében polgármester urat, a GANZ Villamossági Gyár és a többi, Ganz márkanév alatt működő üzem egykori és mai alkalmazottait, a kerület városvédőit, Ganz Ábrahám és Mechwart András szellemi örököseit!

            Gondolom, Önöknek nem kell bizonygatnom, hogy a Ganz ipari birodalom alapjait a svájci származású öntőmester, Ganz Ábrahám rakta le a kontinensen egyedüli gyártási jogot szerző kéregöntési eljárásával és 23 évi hihetetlenül szívós, kemény, egészségét felőrlő munkájával. Halála után a már nyolc éve a gyárban mellette dolgozó, zseniális tehetségű, bajor származású mérnök, Mechwart András műszaki vezető folytatta munkásságát. Mechwart 25 éves vezérigazgatói működése alatt egy több lábon álló, egyenként is jelentős iparágat képviselő, külföldi telephelyekkel bővített konszernt épített föl. Vezetésével a Ganz Rt. nem csak a kéregöntésű vasúti kerekek és szerelvények gyártásában, hanem a gépgyártás, a malmászat, az elektromos ipar, a vasúti vagongyártás területén is világhírnévre tett szert, és az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb nagyvállalatává lett.

            Mechwart 1878-ban alapította meg a cég elektrotechnikai osztályát egy Kacsa utcai kis műhelyben. Zipernowsky Károly fiatal mérnök vezetésével dinamókat és ívlámpákat gyártottak hat munkással. A kísérleti dinamó alkalmas volt egy nagy fényerejű szénrudas ívlámpa táplálására, mellyel először a Ganz-törzsgyári öntödét, a mai Öntödei Múzeum csarnokát világították meg.

             Mechwart maga is bekapcsolódott a munkákba. Az osztály néhány év alatt a monarchia vezető villamossági vállalatává fejlődött. 1883-ban felépült a Fő utcai gyár.   Közben 1882-ben Déri Miksa, 1883-ban Bláthy Ottó Titusz csatlakozásával létrejött a híres mérnökhármas, amely a váltakozó áramú berendezések fejlesztésének úttörője lett. 1883-ban többek között a Nemzeti Színház, 1884-ben a Keleti pályaudvar villanyvilágítását valósították meg. Az 1884-es bécsi elektrotechnikai kiállításon a Ganz-gyár mutatta be a legnagyobb dinamókat. 1885-ben az Országos Kiállításon mutatták be a transzformátoros energiaelosztást, ezután a századfordulóig közel 300 Ganz-erőmű és hálózat épült meg. Az Európa számos pontján épülő erőmű és áramátalakító telep berendezéseinek gyártására hamar szűknek bizonyult a Fő utcai üzem, így 1896-97-ben felépült ezen a területen, a mai Lövőház utcában az új villamossági gyár két hatalmas csarnoka, az átalakítva ma is álló Nagyforgácsoló, a "D" épület, és a Transzformátorgyár, az "E" épület. A műemléki épületekben ma a Csodák Palotája, ill. a Teátrum működik.      1889-ben elkészült az 1000., 1899-ben a 10 000. transzformátor, 1891-ben az első távvezeték. 1894-ben Mechwart alkalmazta Kandó Kálmánt, aki 1899-1902 között villamosította a világ első nagytávolságú villamos vasútját, az olaszországi Valtellina vasutat.

            A Ganz Rt. Villamossági Gyára 1906-ra a növekedésnek olyan fokát érte el, hogy szükségessé vált önálló részvénytársasággá történő átalakítása, amely a GANZ-féle villamossági részvénytársaság nevet kapta.

            Az 1910-es évek elején komoly korszerűsítések történtek. Ekkor létesült a Marczibányi tér és a Kis Rókus utca sarkán álló Nagyszerelde, a "B"épület és ez az épület, az öntöde, a mai "G" épület.

            Az öntödék mindennemű fém öntésére be voltak rendezve, és a vállalat szükségleteit teljes mértékben fedezték. A vasöntő /később gépjavító/ műhelyben a kismotorgyártáshoz és a műszergyártáshoz szükséges kisebb öntvények készültek. A fémöntöde kitűnt különleges, nagyszilárdságú és rugalmasságú bronz- és hólyagmentes vörösréz öntvényeivel, melyekhez a műhelyek elektrolitikus rézhulladékait dolgozta fel. Itt készültek a kismotorok bronzcsapágyai, a nagymotorok fehérfémből előállított csapágybélései, a turbógenerátorok bronz alkatrészei és a műszergyár fémöntvényei.

100 éve, az első öntés emlékére, öntöttvas tábla készült. Ez az öntöde belső falán volt elhelyezve 1910. február 5-től kezdve egészen 1999-ig, a gyár kiköltözéséig. Az akkori olasz tulajdonos egyik vezetőjének megtetszett a szép emléktábla és költözéskor leszereltette, hogy magával vigye. A dolgozók és a magyar tulajdont képviselő vezetők határozott fellépésének köszönhetően a tábla szerencsére nem került külföldi tulajdonba, hanem múzeumi megőrzésre az Öntödei Múzeumnak adtákl át. Az eredeti tábla így védetté vált, ma már muzeális érték. Megtekinthető a múzeumban a gyönyörű öntöttvas lépcsővel együtt, ami a lebontott egykori asztalos-  és öntőminta-készítő műhelyből ugyancsak a múzeumba került, s  ott egy szép galéria csatlakozik hozzá.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület öntészettörténeti és múzeumi szakcsoportjának vezetőségi tagja, s egyben a Budapesti Városvédő Egyesület II. kerületi csoportjának motorja, Szántai Lajos, valamint a volt Ganz-gyári munkatársak, a GANZ EX Mérnök Egyesület elnöke, Tátrai József kezdeményezésére a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatójának engedélyével másolat készült az öntöttvas tábláról. Az újraöntés és a kikészítés a  pesterzsébeti Patina Öntöde önzetlen segítségével a GANZ EX mérnökei anyagi hozzájárulásával valósult meg. Ennek a táblának az öntöde falán történő elhelyezése, újbóli felavatására gyűltünk itt össze.

            Abban a reményben kérem Tátrai József és Szántai Lajos urakat a tábla leleplezésére, hogy a Millenáris park területén nem csak ez az egy emléktábla fog emlékeztetni ipartörténetünk egyik leghíresebb gyáróriásának, a Ganz Villamossági Gyárnak a történetére. Ez csak az első jelzés az emlékek sorában, s reméljük, nincs messze az idő, amikor egy szép kivitelű emlékkiállítás is bemutatja az itt megforduló fiataloknak az épületek eredeti funkcióját, megemlékezik  az itt dolgozó fejlesztőkről, szakemberekről, alkotó közösségekről.      

Ehhez kívánok a jelenlévőknek a régi bányász-kohász köszöntéssel jó szerencsét! "

Szántai Lajos és Tátrai József leplezte le a

táblát,  jobbra L. Kiss Katalin

A leleplezés után koszorúzásra került sor. A II. kerület nevében dr. Láng Zsolt polgármester, a Ganz-gyáriak nevében a GANZ EX Mérnök Egyesület koszorúzott. A szakmai elődök emléke előtt az OMBKE öntészeti szakosztálya, az utókor nevében pedig az Öveges Szakiskola és Gimnázium tisztelgett.

Hrabéczy Jenő és Medgyesy Mihály a Ganz gyáriak nevében koszorúztak

Mikus Károlyné és Bán Attila az OMBKE koszorúját helyezte el

Csoportkép a felavatott tábla előtt

Az Öntödei Múzeumban ezután kötetlen beszélgetésen folytatódott az emlékek felidézése.

                             Lengyelné Kiss Katalin

40. születésnapját új köntösben ünnepelte az Öntödei Múzeum

Az ipari műemlék épületben működő szakmúzeum, mely a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum fiókintézménye, október 16-án ünnepelte 1969-es megnyitásának 40. évfordulóját.

            A Ganz Ábrahám által 1858-62 között épített vasöntöde Magyarország egyetlen fa tetőszerkezetű gyárcsarnoka. Buda szívében, a Margit híd közelében, a Bem József utca 20. sz. alatt található. Fűrészfogas, felülvilágítós ablakokkal rendelkező homlokzatát ezen a nyáron felújították, s egy 1867-ből származó rajz alapján helyreállították a 19. századi jellegzetes téglaarchitektúrát és a déli homlokzaton megnyitottak kilenc, eddig elfalazott ablakot. A terveket Rainer Péter készítette, a kivitelezést az OKM finanszírozta. A finom színekkel lefestett épület a Víziváros legszebb műemléki látnivalója lett. Külső környezete is megszépült, műemlék jellegű öntöttvas oszlopos kerítés veszi körül, a keleti oldali támfalat is rendbe tették, s a kertben álló híres kohász személyiségek panteonja szépen füvesített parkban áll.

            A belső térben is megújulás történt. A talajba süllyesztett, s eddig lefedett vágányfordító berendezést most üvegtető teszi láthatóvá, s a látogatók kényelmét az információs pultot, pénztárfülkét és a csomagmegőrzést szolgáló új fogadóegység szolgálja.

            A múzeum a magyar gyáripar egyik bölcsője. Kiállításai az alapító Ganz Ábrahám (1814-1867) munkásságát, a műemlékként őrzött eredeti olvasztó- formázó- és öntőberendezéseket, valamint a magyar öntészet relikviáit mutatják be. A jubileum alkalmából a zseniális feltaláló, a Ganz ipari birodalom megteremtője, Mechwart András (1834-1907) emlékezetére egy új állandó kiállítási egység is elkészült.

 "A ma öntvénye a holnap műtárgya" címmel 58 kisebb-nagyobb öntöde és szakember ajándékaiból időszaki kiállítás nyílt, mely március végéig tekinthető meg. Környezetünk minden területén szükség van öntvényre az orvosi implantátumtól kezdve az ipar, a háztartás, a közlekedés és a művészet területén. A tárlat azt reprezentálja, hogy az öntészeti iparág a nehéz gazdasági helyzetben is él. A legtöbb öntöde a járműipar beszállítója, vas-, acél- és alumíniumöntvényeket gyártanak, sokszor beépítésre kész állapotban. Az építőipar is sok öntvényt használ fel a zárszerkezetekhez, a gépipar pedig a precíziós öntésű alkatrészeket igényli. A színesfémöntészet csapágyakkal és szoboröntvényekkel mutatkozik be.

Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet köszönti a megjelenteket

Az épületet dr. Schneider Márta, az OKM szakállamtitkára adta át az ünnepségen megjelent mintegy 200 vendég előtt. Köszöntőt mondtak Christian Mühlethaler, Svájc magyarországi nagykövete és az MMKM főigazgatója, Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet, valamint a szakmai testületek vezetői. Ezután vetített képek segítségével a múzeumigazgató tekintett vissza a 40 év eseményeire. Előadása végén emlékplakettet adott át a már az alapításkor is segítő idős kollégáknak, a támogatóknak és segítőknek, s megköszönte volt és jelenlegi kollégáinak lelkes, áldozatkész munkájukat. A születésnapi "meglepetés-kiállítást", melynek tárgyait az öntő szakma - a múzeum felhívására - adományként a gyűjtemény gyarapításra térítésmentesen felajánlotta, dr. Sándor József, az OMBKE öntészeti szakosztályának elnöke nyitotta meg. Itt került sor arra a kedves gesztusra is, hogy a szakma képviseletében az államtitkár asszonynak, a főigazgató asszonynak és a múzeum igazgatójának egy - egy szép csokor virág átadásával köszönetet mondott azért a tevékenységért, amellyel segítenek Ganz Ábrahám örökségét, az Öntödei Múzeumot megőrizni, felújítani és működtetni, s ezzel az öntő szakmát a látogatók egyre szélesebb köréhez közelebb hozni, értékeit feltárni.

A vendégek a svájci nagykövet szavaira figyelnek

Az ünnepség koszorúzással folytatódott. Ganz Ábrahám szobra után a múzeumalapító Kiszely Gyula emléktáblájánál, majd Nándori Gyula, az öntőmérnökök mai generációját kinevelő professzor szobránál helyezték el virágaikat tisztelőik.

A megjelentek még sokáig, jó hangulatban folytatták a beszélgetéseket, s a szakmabeliek nagy lelkesedéssel vitték körbe az új kiállításon a többi vendéget, rámutatva az öntészet bonyolultságára és szépségeire.

Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató és Schudich Anna adattáros szerkesztésében a 40 év eseményeiről 132 oldalas emlékkötet jelent meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és számos szakmai cég támogatásával. Elején a svájci nagykövet, mint Ganz Ábrahám szülőhazájának képviselője, majd az anyaintézmény vezetője üdvözli a múzeumot. Dr. Tolnay Lajos, az OMBKE elnöke a szakmai társadalom nevében mond köszöntőt.

A jubileumi ünnepség hallgatósága

A dokumentációs mellékletek (fontosabb események a múzeum életében, tudományos publikációk, a múzeumról megjelent közlemények) precíz összeállításán kívül tanulmányok találhatók a kötetben. A múzeumigazgató 40 éve a köz szolgálatában címmel ismerteti a múzeum történetét és tevékenységét, a kiállításokat és látnivalókat, külön hangsúlyt adva a legutóbbi évtized javuló működési feltételeinek, a múzeumpedagógiai és látogatóbarát fejlesztéseknek, a kapcsolatépítő, látogatócsalogató tevékenységnek. Rainer Péter az épület felújításáról közöl rövid tanulmányt. Az öntvények kincsesháza címmel a néhány éve itt dolgozó muzeológusok, Csibi Kinga és Millisits Máté, valamint Káplán György gyűjteménykezelő számolnak be a tárgyi gyűjtemény sokszínűségéről. Schudich Anna az archívum és adattár értékeit emeli ki, dr. Klug Ottó pedig a szakkönyvtárról ad beszámolót.

Előadása végén Lengyelné Kiss Katalin maga mellé szólította munkatársait

Az 1997 óta megélénkült harangöntészeti kutatásokról, az ehhez kapcsolódó tudományos konferenciákról és az ország minden harangjának adatát összegyűjtő harangadatbázisról Zengő öntvény címmel ugyancsak Schudich Anna közöl összefoglalót.

A kötetet 86 fekete-fehér és 50 színes kép, ill. ábra illusztrálja, a látogatóknak jó segítség a borító belső oldalán található területi elrendezés, valamint a könyv hátoldalán látható ismertető a panteon szobrairól.

Lengyelné Kiss Katalin

Vissza a főoldalara