Műszaki Tanulmánytár


Filiálék

 

Képes Gábor:

Az elvtől a gyakorlatig

Egy furcsa épület kellős közepén ébredt: vörösesbarnára pácolt polcok és sok száz ismeretlen szerkezet között. A mennyezetet kristálytiszta üveg fedte, odakint borús idő járta. Óvatosan körülnézett, senki nem járt a teremben, a két felvonó is üresen várakozott. Kék és krómszínű fémborítás mindenütt. Eszébe jutott egy filmplakát, a Tiltott bolygó című kasszasikeré, a hollófekete hajú Leslie Nielsen debütáló alakításával.

Shakespeare Vihar című művének merész adaptációja volt, egy Robbie nevű robottal a főszerepben, úgy, ahogy azt a dübörgő ötvenes évek elképzeli.

Jobban körülnézett. A vitrinekben pihenő tárgyak némelyike ismerős volt, a jól ismert QWERTY billentyűkiosztás parányi írógépeket sejtetett. Talált egy rendkívül modern televíziót is a sarokban, valamint átellenben néhány érdekes kibernetikai játékot, amelynek formaterve már valóban az ismerősség érzetét keltette benne. De összességében minden idegen volt, szép és kicsit olyan, ahogy elképzelte. A tablókon fölfedezte saját magát, az egyik kép, Eisenhowerrel, megijesztette. A másik képen valamit dedikáltatott egy idős úrral, nem volt benne egészen biztos, hogy magát látja-e rajta.

Kiment az épületből, s mivel közben felfedezte az előzékenyen mosolygó biztonsági őröket, igyekezett leplezni csodálatát a tökéletes biztonsági rendszer és a nyílászárók iránt.

Az utcán sokféle színű, magforma gépkocsi parkolt, egyébként azonnal felismerte a környéket, ahol járt.

Budapest. Egy kopaszra nyírt hajú fiatal férfi baktatott felé, aki csak egyetlen, élénkzöldre festett csíkot hagyott meg a hajából. A ruháját valamilyen fényes anyagból készítették, a fülében pedig dugóféle volt, amiről arra következtetett, hogy hallássérült lehet.

Éppen ezért hangosan és tagoltan szólította meg:

- Mondja Fiatalember Milyen Évet Írunk Most?

A fiatalember megvetően mérte végig a természetesen kopaszodó, öltönyös, hóbortos kinézetű urat.

Valami választ odabökött, amit e helyen jobb lenne nem idézni.

Neumann János saját megszokott íróasztalánál ébredt, "Ráérünk még" - morogta, majd a Modern Időgép Működési Elvei című dossziét egy jól irányzott mozdulattal belehajította a szemétkosárba.