Országos Műszaki Múzeum - Kohászati Múzeuma

Kohászati Múzeum

A múzeum bemutatási anyaga

Előtéri helyiségek

A múzeumba belépve, a földszinti előtértől balra, egy 18. századi stílusban készült kovácsolt vaskapu, majd az épület létesítésére vonatkozó dokumentumok fényképmásolatai, s az épület 1777-ből való eredeti tervrajza látható.

I. emelet

Felérve az első emelet előterébe, a gyáralapító Fazola Henrik személyére és a gyáralapításra vonatkozó dokumentumok láthatók. A gyaníthatóan würzburgi, de hitelesen egri műkovács mestermunkáinak fényképei mutatják be korábbi működését.
Ugyanitt dokumentumok szemléltetik a gyárnak a 18. századi bányaigazgatási rendszerben elfoglalt helyét. Abban az időben ugyanis a kohászat nem különült el a bányászattól.
Az első vaskohászati ágazat, a nyersvasgyártás bemutató termébe való belépés előtt, a vaskohászathoz nélkülözhetetlen szilárd tüzelőanyag előállításának fejlődését szemléltető falrészletet tekinthetjük meg. Érdekes összehasonlításra ad alkalmat az első diósgyőri nagyolvasztó helyén talált, közel 200 éves salakos faszén, valamint az ország legnagyobb, dunaújvárosi kokszolóművének első koksza 1956-ból.
Itt mutatjuk be a Kohászati Művek 1982-ben felavatott kombinált acélműve alapkőletételének dokumentumait, valamint az acélmű első csapolásából származó terméket is.

Nyersvasgyártási terem

A terem bejáratánál kétoldalt Cs. Kaltenbach István és Siklódi L. kohász szobrai állnak.

A terem bejáratától jobbra a nagy német tudós, Agricola G. Bauer metszetét látjuk a korabeli vasércolvasztó kemencével. A jobb oldalon húzódó diorámasor az ércekből való közvetlen fémkinyerés történeti fejlődését szemlélteti.
Az első dioráma az ókori egyiptomi nemesfémolvasztást mutatja be, a másodikon az időszámításunk előtti európai vaskohász telepet láthatjuk. A történeti fejlődésről a diorámák közötti magyarázó szövegek adnak tájékoztatást.

Külön érdekességet jelent a harmadik dioráma, melyen az 1513-ból származó, rozsnyói oltárképen ábrázolt, úgynevezett "tótkemence" látható. A diorámák alatt másolatban láthatók a koraókori (egyiptomi, asszír-babiloniai) vasleletek.
Itt vannak kiállítva a különböző magyarországi, középkori vaskohók ásatási anyagából származó égetett agyagfúvókák és salakdarabok is, de itt láthatjuk a kísérő leletanyagból származó vastárgyakat, szerszámokat, fegyvereket is.
Külön dioráma mutatja be a hasonló technológiával dolgozó, még a 19. században is alkalmazott úgynevezett svéd parasztkemencéket. Egyes diorámák jól szemléltetik azt, hogy a legkezdetlegesebb vasgyártási eljárások a Föld egyes vidékein (pl. Afrika) napjainkig fennmaradtak. A korai vaskohászat technológiai folyamatának műszaki-tudományos elemzését mutatjuk be a diorámasort lezáró falon.
Az Imola község (Borsod m.) közelében feltárt 10-12. századra keltezhető kohó a lelethelyről kiemelve látható a terem végében. Ez a kohótípus volt jellemző az észak-magyarországi középkori vasművességre, míg a mellette kiállított nyugat-magyarországi (Kőszegfalva) kettős aknájú kohó az egykori Noricum római provincia vaskohászatával mutat rokon vonásokat.
A terem következő falán a 18. századi nagyolvasztók jellemző képeit és profilrajzait láthatjuk. Itt mutatjuk be az 1814-ben üzembe helyezett második diósgyőri nagyolvasztó rajzát. Ebben a teremben láthatjuk az 1908-ban épült ózdi nagyolvasztó modelljét (Langen harangos nagyolvasztó torokkal) is.
A nagyolvasztóban végbemenő folyamatokat követhetjük végig egy fényhatással működő és az olvasztó metszetét bemutató modellen.

Acélgyártási terem

A bejárat melletti falon a frisstűzi eljárásnak Agricolától származó ábrázolását láthatjuk a 16. századból. Érdekes dokumentum a frisstűzi

munkásoknak 1780-ból származó és itt kiállított bérkövetelési beadványa. Az új diósgyőri gyárban 1870-től a vasúti sínek anyagát az akkor létesített, helyi barnaszénnel fűtött kavarókemencében gyártották. Az eredeti kemencerajzok alapján rekonstruált kavarókemence-modellen szemléltetjük az egyik legnehezebb fizikai munkát, a folyékony acélfürdő hosszú vasrudakkal való kavarását.
A minőségi acélgyártás egyik formáját a 19. században a tégelyacél-gyártás jelentette. Színes dioráma mutatja be a korabeli berendezést és a munkafolyamatokat.
Az 1855-ben feltalált Bessemer acélgyártást 1882-ben kezdték Diósgyőrött alkalmazni, miután a gyárnak 1879-től már két Siemens-Martin kemencéje üzemelt. Ez utóbbi acélgyártó eljárást fénygrafikával működő berendezés mutatja be. Az elektroacél-gyártást 1911-ben vezették be Diósgyőrött. Technológiai folyamatát egy 10 tonnás és egy 50 tonnás ívfényes kemence működő modellje szemlélteti.
Az itt kiállított, öntött acéltuskó metszetek és főleg a korszerű kemence- és tüzeléstechnikát bemutató eredeti szerelvények és modellek szemléletesen segíthetik a politechnikai oktatást.
Az acélgyártási gyűjteményt a Kohászati Művek kombinált acélműve legújabb termékeivel zárjuk be. A terem végében külön gyűjtemény szemlélteti az anyagvizsgálat fejlődését.

II. emelet

Előtér

A vas ké

plékeny alakítását bemutató termek előterében mutatjuk be a vízienergiának a vaskohászatban való felhasználását. Kovácsolási terem
Az előtérből a kovácsolást szemléltető terembe belépve diorámasoron szemlélhetjük a kovácsolás történetét az ókori egyiptomi nemesfém-kovácsolástól kezdve.
A középkori fegyvergyártásban, vértek, sisakok készítésében nélkülözhetetlen vaslemez kovácsolását, majd a sisakok végleges összeállítását is diorámasor szemlélteti.
Az utolsó dioráma a 18-19. századra jellemző vízikerék meghajtású kalapácsot és műhelyt ábrázolja.
A vitrinekben a történeti fejlődésnek megfelel

ő gyártmányok, szerszámok, szegek, puskacsövek, továbbá kalapácsfújtatók láthatók.
Itt állítottuk ki a mecenzéfi (Szlovákia) mezőgazdasági szerszámgyűjtemény egy részét is. A következő modellsorozat a vízienergia felhasználását követő időket szemlélteti. A sor végén áll a diósgyőri gyár 1000 tonna nyomóerejű hidraulikus sajtójának modellje, a szemben lévő sarokban pedig egy gőzkalapács és egy gépi manipulátor működő modellje tekinthető meg. A két modell közti falon függ Papp Gyula nagyméretű, kov

ácsüzemi tárgyú festménye.
A járműépítés kovácsolt alkatrészeinek gyártásában kialakult hagyományok modern folytatását szemlélteti a korszerű forgattyústengely-gyűjtemény a diósgyőri gyár mai termékeiből.
A teremben láthatjuk még a Diósgyőri Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Csepel Vas- és Fémművek, a Dunai Vasmű, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a Borsodnádasdi Lemezgyár rövid történeti áttekintést bemutató kiállítását is.

Hengerlési terem

A bejáratnál egy ónlemezhengerlő-gép Leonardo da Vincitől származó rajzának másolatát láthatjuk. Híven tükrözi a 15. század technikáját. Ezt a történeti korszakot szemlélteti a mellette látható dioráma is.
A modellek sorát a rónici (Szlovákia) vízikerék meghajtásos hengermű nyitja meg.
Síngyűjtemény mutatja be a magyar vasutaknál a 19. század közepétől használt különféle külföldi (Schneide, Creusot, Ternitz stb.) síneket, s itt vannak kiállítva a diósgyőri vasgyár 1875-ben gyártott kavartvas sínjei is. Érdekes ábrázolása a hengerműnek ebből az időből egy szalmaszálakból összeállított kép, amelyet A. Hölcz, a diósgyőri gyár egyik munkása készített. A vasgyár 1896-ban készült nagyméretű látképén jól láthatók a hengerművek is.
A jelenlegi Diósgyőri Kohászati Művek hengerműi berendezéseit a gyár tuskóelőnyújtó és bugasorának makettjei szemléltetik és technológiai sématábla mutatja be a középhengerművet.
Ebben a teremben vannak kiállítva a képlékeny alakítás, különösen a hengerlés nagy magyar tudósára, Cotel Ernőre (1879-1954) vonatkozó tárgyi emlékek is.

Dróthúzás, szeg- és csavargyártás

A vaskohászati termékek nem nagy mennyiségét kitevő, de érdekes technológiatörténettel bíró dróthúzást külön teremben szemlélteti a múzeum.
Korabeli metszet és dioráma mutatja be a középkori hintamozgásos, szakaszos dróthúzást.
A régi technológia bemutatása mellett láthatjuk a korszerű dróthúzó és csévélő-berendezéseket is.

Vissza a főoldalara