Műszaki
Tanulmánytár
Filiálék
|
Matematikatörténet.
Számítástechnika-történet. Egy diák számára a matematika és a számítástechnika
biztosan más képzetet kelt: a matematika nehéz és néha keserves
játék, a számítástechnika ellenben, a közoktatás szintjén rendszerint
"csak" játék, végfelhasználói ismeretek halmaza. Hogy
a számítógép, miközben a diák szövegszerkesztési alapismeretekkel
bíbelődik - vagy éppen ügyességi játékkal, internetes szörföléssel
- folyamatosan, rendületlenül matematikai-logikai műveleteket végez,
nehezen tudatosítható. Tudatosítása a muzeológus, a múzeumpedagógus
feladata is, éppen egy informatikatörténeti kiállítás mesél a legtöbbet
ismereteink közös forrásvidékéről. |
A
mennyiségi jellegű feladatok egyszerű megoldásának titkai régóta
izgatják az embert. Az egyhangú, ismétlődő számolási műveletektől
ugyanis nagyfokú az idegenkedés mind a mai napig, akár az iskolás
gyermekek, akár a felnőttek körében. |

Számolási művelet megkönnyítése géppel
részlet a Hewlett Packard cég reklámkatalógusából |
A
latin "calculus" szó azt a kavicsot, kövecskét jelentette,
amellyel számoltak. Ezek voltak a számolás első tárgyszerű segédeszközei.
Babilóniában használták először. Hogyan számoltak az akkori "calculus"-sal?
A földre vízszintes vonalakat rajzoltak egymással párhuzamosan.Minden
vonalnak ún. helyi értéke volt: az alsó az egyeseket, a felette
következő a tízeseket, majd a százasokat, ezreseket jelentő vonal
következett. Az egyes vonalakon elhelyezhető kövecskék számából
adódott össze a kívánt szám, amit ékírásos számmal adtak meg.
Az ún. összevetés - két calculus halmaz tartalmának összeadása vagy
kivonása - után az átváltás következett. Egy vonalon elhelyezkedő
5 "calculus" helyett elegendő volt 1-et tenni illető vonal
fölötti üres mezőbe (a két vonal közé). Egy vonalon elhelyezkedő
10 kövecskét pedig úgy lehetett egyszerűbben jelölni, hogy 1 kövecske
került a következő, felette lévő vonalra.
Egy ilyen segédeszközzel könnyen adta össze a nagyobb ékírásos számokat
az írástudatlan ember is. Magyarországon egyébként még a XVIII.
század végén is használták az ilyen ún. "paraszt számvetés"-t.
(Természetesen nálunk ekkor már a kiinduló adatokat, - pl. az összeadandókat
- arab számokkal adták meg és az eredmény lejegyzése is arab számokkal
történt.)
Az ókori görögök, majd a rómaiak vízszintes táblán végezték a fentiek
szerint a számolást. Kövek, kavicsok helyett azonban már fakorongokat,
ún. fabatkákat használtak. A görög abaksz (tábla) szóból abakuszra
keresztelt eszköz segítségével a négy alapművelet elvégezhető volt
ugyan, de az osztás hosszadalmas és fárasztó volt. (Az abakusz makett,
az OMM Restaurátor-műhely alkotása, 1989-ben készült.)
Szükség volt a számolási eszköznek egy gépesített változatára. Ebbe
az irányba az első lépést az angol John Napier (1550-1617) matematikus
tette meg, aki kidolgozta a logaritmusrendszert. Segítségével a
szorzás összeadássá, az osztás kivonássá, a hatványozás szorzássá,
a gyökvonás osztássá egyszerűsödött (1614). Számolóeszköze 1617-ben
készült. (A Napier-féle számolóeszköz makettje, az OMM Restaurátor-műhely
alkotása, szintén 1989-ben készült.) |
|
|
|
|
|