Kincseink:

Ismétlő teodolit

Rendeltetése: a földmérők és az építőmérnökök egyik fontos munkaesztköze. Lényegében olyan távcsöves műszer, amellyel nagy pontossággal tununk szögeket mérni két egymásra merőleges síkban.

Definició: ismétlő teodolit az a kettőstengelyű teodolit, amelyben a limbusz (a műszer vízszintes köre a hozzá kapcsolt szerkezeti részekkel együtt) az alhidádétól függetlenül elforgatható. (Az alhidádé a műszer leolvasóberendeését hordozó körtárcsa a távcsőállványzattal együtt). Ezáltal a limbusz a kívánt leolvasási értékre közelítőleg ráállítható anélkül, hogy az irányzott pontról az irányvonalat elmozdítanánk.

Leírás: szorzó tengelyrendszerű eszköz 16 cm átmérőjű vízszintes körrel, rajta 1/6 fokos beosztással, emelyet becslőmikroszkóppal 6"-es pontossággal olvashatunk le. A függőleges kör átmérője 14 cm, legkisebb osztása 1/3 fok, nóniusszal segített leolvasási pontossága 20". A távcső objektív szabad nyílása - 35 mm, gyújtótávolsága ~ 30 cm, nagyítása pedig ~30x. A távcsövön kötött szintezőlibella található, a távcsőtengelyre rátétlibella helyezhető.

Történet: ezt a műszert ~1920-ban Drezdában gyártotta a Gustav Heyde Gesselschaft für Optik und Feinmechanik M.B.H. cég. Múzeumunkba 1967-ben a Műegyetemről került optikai elemeitől megfosztottan, erősen hiányos állapotban, ütött-kopott külsővel. 2006. első két hónapjában a teodolitot fiatal szakemberekkel restauráltattuk. Most eredeti szépségében ragyog és akár geodéziai mérések elvégzésére is használhatnánk.

Pótolt részei: távcső objektív és foglalata, szálkereszt, tengely-libella, alhidádé-libella, a függőleges kör leolvasó nagyítói forgatható tartókarjukkal együtt, a vízszintes kör egyik leolvasó mikroszkópjának okulárja, tükrök és árnyékolók, festés.

A "szegedi elektronikus katicabogár" elnevezésű műtárgy másolata. Készült 2004-ben (az eredeti 1957-ben). Tervezője és készítője: Dr. Muszka Dániel matematikus

Duflex fényképezőgép Dulovits Jenő (1903-1973) középiskolai tanár, fotóművész 1943-ban szabadalmaztatta teljesen újrendszerű fényképezőgépét. A fényképezőgépet a budapesti Gamma Optikai Művek 1947-ben hozta forgalomba.

Az eszköz célja: elektromos töltések létrehozása fizikai kísérletekhez Készítője: E. Ducretet Származása: Párizs Készítés ideje: 1890

Winkler-féle "Káliapparátus" készülék. A készüléket karbonátok szén-dioxid tartalmának közvetlen súlyszerinti mérésére tervezte Winkler Lajos (1863-1939). Az eredeti készülékről Fodor Miklós üvegtechnikus készítette a másolatot 2001-ben.

Bláthy Ottó Titusz: Torziós Wattmérő A váltakozó-áramú torziós wattmérő prototípusa1884-ben készült el. Ez volt az első olyan műszer mellyel váltakozó-áramú teljesítmény az áram és a feszültség közötti fáziseltolás esetén is mérhető volt. A műszer felépítése: A műszer három állítható talpcsavarral ellátott alaplapon nyugszik, melyen sárgarézből készült csavaros csatlakozók szolgálnak a beérkező vezetékek rögzítésére. Az alaplapba épített négyzetes keményfa tartóoszlopon felül, vízszintesen ráépített fa korongon 360 fokos szögbeosztású lemeztárcsa található. Az oszlop közepén került elhelyezésre a fix álló tekercs, melyet a torziós szálon függő lengő tekercs fog körül. Az áram hatására elmozduló függő tekercs kitérésének mértéke a torziós fej elfordulásából állapítható meg, melyet a beosztásos lemeztárcsán mutató jelez ki. A torziós fej visszatérítő nyomatékát egy torziós rúgó képezi. A torzió kiegyenlítéséhez szükséges visszaforgatás szöge arányos a mért áram teljesítményével. A lengő tekercs kitérése a torziós rugóval beszabályozható. A bemutatott műszer 1890 körül készült. Méretei: magassága: 26 cm. átmérője: 20 cm

Victor-Meyer féle gőzsűrűség meghatározó készülék. Az eredeti Victor-Meyer gőzsűrűség meghatározó készüléket az 1930-as években használták a pesti Tudományegyetem I. számú Chemiai Intézetében. A másolatot 2001-ben készítette Fodor Miklós üvegtechnikus.

Mikroszámítógép Típusa: ZX Spectrum /klón/ Egyedi darab, házilagos kivitel. Készült Budapesten az 1980-as évek végén.

Winkler-féle kénhidro gén meghatározó készülék. A készüléket Winkler Lajos (1863-1939) nemzetközi hírnevű kémikus tervezte és használta az 1930-as években. Az eredeti készülékről Fodor Miklós üvegtechnikus készítette a másolatot 2001-ben.

Az eszköz célja: Váltakozó áram frekvenciájának meghatározása Feltalálója: Kempf Készítője: Hartman & Braun Származása: Frankfurt am Main, Németország

Becquerel-féle foszforoszkóp

Az eszköz célja: utólagos fénykibocsátás (foszforeszkálás) időtartamának mérése

Feltalálója: Becquerel, 1839
Készítője: J. Duboseg
Származása: Párizs, Franciaország
Készítés ideje: XIX. sz. vége
Az eszköz működése: Számos anyag saját fényt bocsát ki, miután megvilágították. A foszfor viszonylag hosszú ideig világít, más anyagok viszont olyan rövid idő alatt elhalványulnak, hogy szabad szemmel nem is érzékelhetők. Ez utóbbiak láthatóvá tételére ill. a világítás időtartamának mérésére szolgál a foszforoszkóp.
Lényege két korong, melyeken körcikk alakú lyukak vannak. A korongok közös tengelyre vannak rögzítve, mégpedig úgy, hogy az egyik korong nyílásai fedésbe kerülnek a másik korong tömör részeivel.
E korongok fogaskerék-áttételek segítségével forgathatók. Hasonló alakú nyílásokat vágtak a foszforoszkóp nyugalomban lévő házának mindkét oldalára is.
A vizsgálandó anyagot (tárgyat) a két korong közé belógatják, megforgatják a korongokat, miközben betekintenek a kémlelő nyílásba. Forgás közben hol az egyik, hol a másik korong nyílása helyezkedik el a tárgy mellett. Az egyik nyíláson át érkezik a foszforeszkálást kiváltó (külső) fény, ekkor azonban a másik korong (a megfigyelő oldala felől) a tárgyat eltakarja. Amikor a másik (a megfigyelő felé eső) korong nyílása kerül a tárgy mellé, akkor a megfigyelő már látja annak saját fényét, miközben a külső fény nem zavarja, hiszen azt a másik korong tömör része éppen eltakarja. Amint egymást követik a nyílások és tömör részek, felváltva hol kap külső megvilágítást a tárgy, hol pedig láthatóvá válik a megfigyelő számára. Így a berendezés látszólag állandóvá teszi a foszforeszkálás folyamatát. A foszforeszkálás időtartama pedig a korongok fordulatszámából kiindulva számítható ki.

Kirchoff-Bunsen rendszerű spektroszkóp

Az eszköz célja: színképelemzés iskolai körülmények között

 Forgótükör

Az eszköz célja: szemmel nem érzékelhető, gyors mozgások analizálása

Készítés ideje: XX. sz. eleje
Az eszköz működése: A berendezést a tanulmányozott jelenség (pl. rezgésbe hozott hangvilla) közelében kell elhelyezni, és a jelenséget a tükörben kell nézni, vagy a tükörképet ernyőre ki kell vetíteni. A tükör folyamatos elfordításával a tükörkép is elmozdul, így láthatóvá válik a vizsgált mozgás időbeli alakulása. Amikor a forgatás során egy-egy újabb tükörlap kerül előre, a látvány újra- és újra megismétlődik. A szerkezeten található elektromos érintkezők lehetővé teszik, hogy a tanulmányozott jelenségek a tükrök megfelelő pozíciójában, periodikusan megismételhetők legyenek. A forgótükör tulajdonképpen az oszcilloszkóp őse.

Elektromos gerjesztésű hangvilla

Az eszköz célja: rezonanciával kapcsolatos fizikai kísérletek
Tervezője: Max Kohl
Származási helye: Chemnitz, Németország

Készítés ideje: 1905
Az eszköz működése: Egy hangvilla nyelvei közé elektromágnest helyeznek. Ha az elektromágnesbe váltóáramot vezetnek, akkor a mágnes a hangvillát rezgésbe hozza. Ha a váltóáram periódusideje a hangvilla saját periódusától eltér, akkor a hangvilla alig jön rezgésbe. Ha viszont a gerjesztő áram periódusideje a hangvilláéval megegyezik, akkor rezonancia alakul ki, és a hangvilla hangja hallhatóvá válik.
E szerkezet lehetővé teszi, hogy a rezonanciajelenségek ne csak műszerekkel, hanem érzékszerveinkkel is érzékelhetők legyenek.

Állványzat Chladni-féle porábrákhoz

 Az eszköz célja: rezgő fémlemezek felületén kialakuló állóhullámok láthatóvá tétele

Készítés ideje: XIX. sz. közepe
Az eszköz működése: Hegedűvonóval rezgésbe hozzuk a membránok peremét, aminek következtében felületükön különféle rugalmas hullámok alakulnak ki. E hullámok egymással interferenciára lépnek (állóhullámokat hoznak létre), ezért a lemez részecskéi néhol nagy amplitúdóval rezegnek, másutt nyugalomba kerülnek. Ha a lemezekre homokot szórunk, akkor szemcséi egy bizonyos idő után ott gyűlik össze, ahol a lemez részecskéi nem mozognak, azaz ahol az állóhullámok csomóvonalai találhatók.

Hangolósíp

Az eszköz célja: adott hullámhosszú hangok előállítása hangszerek hangolásához

Tervezője: Max Kohl A.G.
Származása: Chemnitz, Németország
Készítés ideje: 1905
Az eszköz működése: A berendezés tetején található nyílás felett levegőt áramoltatunk nagy sebességgel, aminek következtében a rézhengerben lévő levegőoszlop rezgésbe jön és sípoló hangot ad. Magasságát a légoszlop hossza határozza meg, amely egy, a rézhengerben mozgatható dugattyúval változtatható. A dugattyú helyzetét a szerkezet alsó részén található mechanizmussal pontosan meg lehet adni, és a hozzákapcsolt réztárcsáról a hang frekvenciája 1 Hz pontossággal leolvasható. A tárcsa segítségével előre beállíthatók az ismert zenei hangok.

Kétköpűs légszivattyú

Az eszköz célja: légritkított tér létrehozása fizikai kísérletekhez

Származása: Magyarország
Készítés ideje: 1920
Az eszköz működése: Az evakuálandó edényt csővezetékkel a kör alakú asztal közepén található csőcsonkhoz kapcsolják, vagy az edényt közvetlenül az asztalra borítják. A csőcsonk (szelepeken keresztül) összeköttetésben van az üveghengerekkel. A hengerekben mozgó dugattyúk emelkedő munkafázisában levegőt szívnak az asztal felől, süllyedő mozgásuk során pedig a felszívott levegőt a külső, szabad térbe nyomják.
A két dugattyú ellentétes fázisban dolgozik, így a mozgatásukhoz szükséges erők (melyeket fogaskerekes - fogasléces közvetítéssel fejtenek ki) dinamikailag kiegyenlített járást biztosítanak. Az elért depresszió mérésére a légvezetékbe kötött higanyos manométer szolgál. Az elérhető legkisebb légnyomás a légköri nyomásnak mintegy egy tizede.

Héron-féle gőzturbina

Az eszköz célja: a gőz mozgatóerejének szemléltetése
Tervezője: Héron leírása nyomán Garamvári Pál

Származása:Országos Műszaki Múzeum
restaurátor műhelye

Készítésének ideje: 1979

Az eszköz működése: A rézgömb belsejébe töltött víz a gömb alatt elhelyezett borszesz-égő melegítő hatására forrásba jön. A kifúvó nyílásokon át nagy sebességgel kiáramló gőz a gömböt forgásba hozza. E szerkezet a reakciós gőzturbinák ősének tekinthető.

Ramsden-féle elektromozó gép

 Az eszköz célja: elektromos töltések létrehozása fizikai kísérletekhez
Készítője: E. Ducretet,

Származása: Párizs
Készítés ideje: 1890
Az eszköz működése: Az üvegkorongot két, flanelborítású ólomlemezekkel töltött párna között forgatjuk. A párnák dörzsölő hatására az üveglapon pozitív elektromos töltések halmozódnak fel. E töltéseket a korongokat átölelő fésűk (elektrosztatikus megosztás révén) leszedik, és a vízszintesen elhelyezett réz gyűjtősínekre juttatják, ahonnan további felhasználásra elvezették. A XIX. században ez volt az egyik legelterjedtebb berendezés elektromos töltések előállítására.

Frekvenciamérő

Az eszköz célja: Váltakozó áram frekvenciájának meghatározása

Feltalálója: Kempf
Készítője: Hartman & Braun
Származása: Frankfurt am Main, Németország
Az eszköz működése: A berendezés középvonalában 35 rezgő acélnyelv található, mindegyiknek más a saját rezgési periódusa. (Sajátfrekvenciáik a nyelvek felé vannak írva). A nyelvek előtt vándoroltatható szánon egy elektromágnes található, melyen átvezetik az ismeretlen frekvenciájú váltóáramot.
Amikor a szán (ill. az elektromágnes) ahhoz a nyelvhez érkezik, melynek sajátfrekvenciája megegyezik a váltóáraméval a nyelv rezonanciába kerül, és nagy amplitúdóval rezegni kezd. A többi, más sajátfrekvenciájú nyelv rezgése sokkal kisebb. 

vissza a főoldalra